Itthon évek óta a földi úton történő kémiai szúnyoggyérítés a divat. Kétséges az eredményessége, mivel nehezen jut be a házak kertjébe, ahol a növények között rejtőzködnek napközben a vérszívók. Mivel évente csak kétszer van, így a köztes időben a megmaradt példányok tovább szaporodnak, és a méreg hatására még erősebben csípnek, a szúrások jobban viszketnek, mint korábban, és tovább megmarad a nyomuk. Nem mellesleg az irtószer nem csak a szúnyogokra hat, 1 vérszívóra 100 egyéb más rovar halála jut.
Megoldás lehetne a biológiai védekezés, amivel már lárva korában irtásra kerülnének a szúnyogok, így ki sem kelnének. Ehhez viszont alapos felmérésre lenne szükség, és a lakosságnak is hozzá kell járulnia, mivel kertjeinkben is lehetnek olyan vizes helyek, ahova a szúnyogok lerakhatják petéiket.
Mit tehetünk mi, a lakosok?
Segítsük a szúnyogok természetes ellenségeit! Ezek nappal a fecskék, éjszaka a denevérek. Segítsük az ő életüket, csináljunk, vagy vásároljunk műfecskefészket, szereljük fel az eresz, vagy a tető alá. Ha zavar az esetleges madárürülék, és egyéb piszkok, szerelhetünk fel hálót a fészek alá, amivel felfoghatjuk azt, ami lehulik.
Ültethetünk szúnyogriasztó növényeket. Ezek egyike elég látványos és szép. Ez pedig a levendula. Aztán ott van még a citromfű, a menta. Mind-mind olyan növény, mely erőteljes illatot árasztanak, amit a szúnyogok kevésbé viselnek el.
Szüntessük meg azokat a pangó vizeket, pocsolyákat otthon, a kertben, amikbe a szúnyog lepetézhetne. Pl eső után víz maradhat a különböző kint maradt edényekben, vödrökben, akár az autógumikban. Medencékben is menjen a vízforgató, mert az erősen mozgó víz is ellensége a lárváknak. Használjunk lárvairtókat az esővízgyűjtőkbe, illetve fedjük be őket.
